Meghalt a nagyamamám. Ma reggelre. tegnap szállították kórházba egy vidéki idősotthonból, ahol még csak pár hete volt. Ma reggel telefonáltak anyukámnak, hogy meghalt.
Hiányozni fog. A dédunokáit, a gyerekeimet egyenesen imádta. Nem győzte kérdezni, hogy mikor láthatja már őket. És ők is nagyon szerették. Hogy fogom megmondani nekik? Hisz még fel se fogják! Egy 2 és egy 4 éves. Mit mondhatnék nekik?
És én még fel sem hívtam idén karácsonykor. Minden napra elterveztem, de szokás szernt csak húzódott. Általában azért előbb-utóbb el szoktam jutni a telefonig. De most már késő. Elkéstem. Az új címét nem tudtam, nem írtam neki képeslapot sem. Nem kívántam neki boldog karácsonyt...
Utoljára november 29-én találkoztunk, beugrottunk hozzá disznóvágás után elköszönni, másnap indultak a fiával az otthonba. Nagyban csomagolt. Emlékszem, megkérdezte Esztit, hogy mikor fogja őket újra látni. Mondtam neki, hogy biztosan nem mostanában. Kónyi, ahova készült, messze van Budapesttől. Nem tudunk minden hónapban leugrani oda. Ennyiben maradtunk. Aztán nemsokára indultunk. Mi haza, ő az öregotthonba. Nem gondoltam volna, hogy soha többé nem találkozunk. Bár valahogy talán sejtettük, hogy megtörténhet. Az utóbbi hónapokat szinte végig kórházban töltötte. 2 hét után ugyan mindig hazaküldték, de maximum 2 heteket töltött otthon, utána valamiért mindig újra be kellett vinni.
Amikor tegnap este anyu mondta, hogy megint bevitték, összenéztünk. Karácsony van. Karácsonykor mindig rosszul szokott lenni, általában kórházban kötött ki. Azt hittük, ez is egy újabb eset. Két hét, és kint lesz... De nem így történt. Most már nem jön haza többet. Elment az anyukája, és a testvérei után. Mindig oda vágyott, hozzájuk. 79 éves volt.
Amikor megtudtam, nem tudtam elindulni a templomba. Itthon maradtam, és készítettem egy oldalt. Valahogy ki kellett írnom magamból azt amit éreztem. A fenti szöveg részlet a rajta levő kommentárból. Az oldalt anyu kérésére levettem innen, azt kérte, hogy nagyobb plénumnak inkább ne mutassam meg a kommentár itt nem idézett részletei miatt.
I made a layout about my granny, who died last night. It helped me calm down. I'm sorry about not translating the journal, I just can't do that right now. Maybe another day. It basically tells about my feelings. I deleted the page from here respecting my mom's wishes. she asked me not to show it to wider public because of parts of the comments not written here.
