2010. október 9., szombat

Időzavar / Time problems

Előre mondom, hosszú lesz, és nincs benne új scrapbook oldal, csak szöveg. Ami kijött belőlem. Úgyhogy nem sértődök meg, ha valaki nem olvassa el...

I warn you, it's gonna be a long one and no new scrapbook pages, only thoughts. Thoughts that came out of me. So if someone won't read it, I understand...

Nem tudom, mi történik... Soha nem tudtam jól beosztani az időmet, mindig azt szerettem, hogy mások osztották be helyettem. Talán ezért szerettem annyira az általános iskolát és a gyerekkórust. Délelőtt órarend szerint éltünk, aztán ebéd, aztán mentünk a rádióba próbára szinte minden nap, késő délutánig próba, aztán haza, és már csak kis idő maradt a tanulásra, úgyhogy nem volt más választás, tanulni kellett. Mire végeztem, már vacsoraidő, lefekvés. Másnap hajnalban kelés, aztán kezdődött az egész újra. Hétvégén, ha nem volt koncert, tanulni kellett, mert sok volt az anyag, kevés az idő. Középiskolában nem volt már kórus, de több volt a tanulnivaló. Érettségire készülésnél megszámoltam az összes tételt az összes tárgyból, és szépen beosztottam, hogy naponta hányat kell kidolgozni, aztán hagytam egy minimális időt az ismétlésre, így állandóan volt dolgom. Érettségi után, amikor külföldön voltam au-pair, akkor már voltak gondok, mivel egyedül voltam a kisgyerekekkel, és ott már néha kicsúszott a kezemből az idő. De aztán az apuka szépen segített beosztani az időmet, és onnan már minden jól ment. Itthon aztán kezdődött az egyetem, újra tanulás, beosztott idő, stb. Közben férjhez mentem, de a házimunkát nagyjából még be tudtam illeszteni a tanulásba. Aztán fél évet tanítottam, ismét beosztott idő volt. De aztán jöttek a gyerekek... Itthon maradtam, és nem maradt senki, aki beossza az időmet helyettem. Magamnak meg nem sikerült. És ez azóta is tart... Néha megemberelem magam, és pár napig szépen megy minden, beosztom, hogy mindent elvégezzek határidőre. Ez főleg vendégségek, ünnepek előtt szokott jól menni, amikor szorít valamilyen határidő, például egy hét alatt kell tisztára varázsolni a házat. Ilyenkor ideiglenesen le tudok mondani minden másról, de csak úgy, hogy "majd utána bepótolom". Ez a minden más általában a számítógépen való ügyködésemet jelenti. Nem tudok a gépről lemondani. Foglalkozási ártalom, függő vagyok. Mindent ott csinálok. Játszom, e-maileket olvasok, blogokat követek, híreket olvasok, különböző információkat keresek, rendet rakok a dolgaim között, és igen, scrapbookozok is. Mármint ha lenne rá idő. Amikor igazából nincs semmi határidő, csak éljük a mindennapi életünket, akkor a legnehezebb az egész. Képes vagyok egész nap a gépen lógni, igaz, nem folyamatosan, hiszen itt van a két gyermekem, meg azért néha mosni is kell, meg főzni, de azért időről időre itt ragadok. Valahogy így: "Csak megnézem az e-mailjeimet. jaj, itt egy jó freebie ebben a hírlevélben, gyorsan letöltöm. Húha, ez egy tök jól kinéző blogtrain. Ja, 14 állomás? Nem baj, gyorsan végigjárom őket. Na, amíg számol a 4shared, addig rápillantok a Google Readerre, ki írt valami újat a blogjába. Hú, itt is egy jó freebie, ezt is letöltöm. Jaj, megérett a gyümölcs/zöldség a farmomon, le kéne aratni. De először nézzük meg, kitől kaptam ajándékot. Na, egy kicsit átrendezem a farmot, hogy jobban elférjenek a dolgok. Most már mindjárt befejezem, csak közben jött még 4-5 levelem, megnézem..." És ez így megy, és egy sima e-mail ellenőrzésből ismét lett egy-másfél óra netezés. De egy scrapbook oldalt még nem készítettem el, csak "apróságokkal" foglalkoztam. És már mennem is kell, hogy megetessem a gyerekeket, vagy értük menjek az oviba, vagy... Eh, nem tudom, mások hogy csinálják.

I don't know what's happening... I was never good at time management, I always let others do it for me. Maybe that's why I loved school and children's choir so much. In the morning we lived by school timetable, then lunch, then almost every day we went to the radio building for rehearsals, which lasted until late afternoon, then home and then a little time left for studying so I had no other choice but to study. By the time I was done it was time for dinner and bed. Wake up early the next day and the whole thing started all over again. At the weekends if we didn't have a concert I had to study because we had to know a lot, but there was only little time. In high school I didn't go to choir anymore but there was even more to learn. When I was preparing for my final exams I counted all the items to learn of all the subjects and counted how many I have to learn each day. Then I left a minimal number of days to revise as well so I had something to do all the time. After I finished high school I went abroad to be an au-pair. I was alone with two kids, I started to have problems with time, sometimes it just slipped out of my hand. But then after a few weeks the father of the children helped my create a timetable for myself and everything went great from then on. After coming home university started, studying again, timetable, etc. during that time I got married but I could squeeze in house chores nicely with my studies. Then I taught 6 months, time was managed again for me. But then children started to come... I stayed at home and noone was there to make a timetable for me. And I didn't manage to do in for myself. And this is the case ever since... Sometimes I manage to man myself and everything is fine for a few days. I organize everything so that I can be done by the deadline. This goes well especiall before having guests or big holidays, when there actually is a deadline, for example I have one week to make the house shine. At these times I can set other things aside but only by saying "I'll do it after this is over". This Other things usually means things done on the computer. I can't resist it. I blame it on my job but I am dependent. I do everything on the computer. I play a bit, read e-mails, follow blogs, read news, search for different types of information, tidying up amongst my stuff and yes, I scrap. I mean I would if I had the time.Whenever there is no deadline, just living our normal, everyday life, that's when it is the most difficult. I can hang before the computer all day. OK, not continually of course, since I have my two kids here and sometimes I need to do the washing and cooking, but I just get stuck here from time to time. It looks something like this: "Oh, I just take a look at my e-mails. Oh, here is a nice freebie in this newsletter, I just quickly download it. wow this is a good looking blogtrain. Oh, it's 14 stations? Never mind I just quickly click through them. Well, until 4shared is counting I jaust take a quick look at Google Reader who has written something new in their blogs. Wow, this freebie looks nice as well, I'll download this one too. Oh, my crops have grown on my farm I should harvest it. But let's see first who sent me some presents. OK, I just quickly rearrange my farm so that things have more space. I'm nearly finished but in the meantime I have 4-5 new e-mails, I just have a look..." And so on, and what started out as a quick checking up on e-mails became an hour and a half internet ride. But during this time I haven't made one scrapbook page, I only was dealing with "little things". And it is time to feed the kids, or grab them from kindergarden, or... Whew, I don't know how others do it.

Szóval ezért nem készült már jó régen oldalam. Ráadáasul lassulok a terhesség kapcsán, és mindent ráfogok arra is, hogy miért nem halad a házimunka. Biztos vagyok benne, hogy van valami megoldás, és nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ez feltétlenül tartalmazza a "hagyd abba a scrapbookozást és a netezést" című lépést. Igen, érzem, hogy túl sokat töltök itt, és ezt mindenképpen csökkenteni kéne, de teljesen nem akarom elfelejteni a gépet. Valahogy szeretném megoldani, hogy mindenre jusson időm. Legyen tűrhetően tiszta a lakás, legyen a családomnak tiszta, vasalt ruhája, amikor kell, és igen, szeretnék legalább hetente egy scrapbook oldalt elkészíteni. Meg függőben van néhány fotókönyv ötletem is. És nem ártana, ha néha ki  tudnám vinni a gyerekeket a játszótérre anélkül, hogy elvesztegetett időnek érezném, hogy ott ülök, és nem azon járna az agyam, hogy otthon mennyi mindent tudnék csinálni.

So this is why I haven't had a layout for a long time. What's more I'm slowing down due to my pregnancy, and I blame this state for not being able to do housework properly. I'm sure there is a solution, I just won't believe that this should include the step "stop scrapping and leave the internet entirely". Yes, I see that I spend too much time here, and that I should cut down on it, but I just don't want to forget the computer in all. I just want to solve the problem in a way so that I have time for everything. I want the house to be relatively clean, I want my family to have clean and ironed clothes whenever they need it, and yes, I'd love to make a layout a week, at least. I have some ideas hanging for photobooks too. And it wouldn't hurt if sometimes I could take the children to the playground without feeling it a waste of time to sit there and think about how many things I could at home do instead of that.

Tudom, nagyon rossz anya lehetek... Hiszen melyik az az anya, aki szívesebben tölti az idejét a számítógép mellett, mint a gyerekeivel a gyerekszobában mondjuk naphosszat legózva, vagy rajzolgatva? Mármint rajtam kívül. Nem akarok ilyen anyuka lenni, de ilyen vagyok. És most várom a harmadik gyerekünket, és nagyon örülök neki. Csak éppen be kéne osztanom valahogy az időmet, hogy többet tudjak minőségileg velük lenni...

I know I must be a very bad mother... Because which mother spends time in front of the computer rather than with the kids in their room playing lego bricks, or drawing all day long? I mean apart from me. I don't want to be such a mother, but I am. And now I'm expecting our third child and I'm really happy about it. I just have to manage my time a bit better somehow so that I can spend more quality time with them...

Köszi, ha végigolvastad. Szép estét mindenkinek!

Thanks if you read it all the way through. Have a nice evening!

4 megjegyzés:

eralilla írta...

Szia Maja!
Jó volt hallani Rólad. Írhatnál majd a bébi fejlődéséről is. Mennyi idős most a pocaklakód?
Mi lenne, ha most is napi beosztást készítenél magadnak, mint amikor a tételeket beosztottad? Mondjuk a gyerekek mellett bizonyos napirend azért tuti van.
Én mondjuk esténként szoktam a gép elé ülni, amikor már mindenki alszik. Az ismerős, hogy csak a leveleimet nézem meg, aztán már el is telt egy-két óra. Mondjuk mióta dolgozom, ezt már nem igazán engedem meg magamnak.
Na, segíteni sajnos nem tudtam, de örülök, hogy jelentkeztél.

Maja írta...

Szia Eralilla!

De aranyos vagy, köszi a gyors reakciót. Majd írok a babáról is, úgyis azt tervezem, hogy kicsit másról is írok ide, nem csak az oldalakról, mert különben soha nem fog semmi felkerülni...
Egyébként holnap leszünk 29 hetesek, a blog tetején van is egy kis számláló, ahol nyomon lehet követni.
A Napi beosztás most azért nehéz, mert akkor egyfajta dolgoból volt nagy mennyiség, most meg sokféle dolog van, ezt számomra valamiért nehezebb beosztani. De mindig ezzel próbálkozom, egyszer csak sikerül... A gyerekek melletti napirend sajnos most korlátozódik, hiszen oviban vannak mindketten, így csak a reggel és a délután a két biztos pont, és a kettő között elfolyik az idő.
Én is igyekszem esténként itt lenni, de ha István itthon van, ezt nagyon nem nézi jó szemmel, amit persze meg is értek... Úgyhogy azt szoktam kihasználni, ha éjszakás, na, akkor meg nem pihenem ki magam reggelre.
Azért az is sokat segített, hogy tudom, van aki végig tudta olvasni a bejegyzésem. már ez is megnyugtató. Köszi!

Pertine írta...

Ki nem mondott dolgokat írtál le, amit már sokan átrágtunk magunkban. Talán az a legfontosabb, hogy Te magadnak megfelelj és teljesnek érezd a napodat, azzal együtt, amivel töltötted.
A legnagyobb gond, hogy csak 24 óra egy nap :)

Bocsi, hogy belekotnyeleskedek..

Maja írta...

Semmi gond Pertine, minden ötletre nyitott vagyok. És igen, ezt próbálom elérni. Sajnos én nem tudom magamban átrágni a dolgokat, csak rágódni rajtuk. Muszáj kiírnom magamból...